A kerámiakészítő workshop egészen más hangulatot ad, mint az eddigi élmények. Itt nincs harsány színkavalkád vagy édes illatok – helyette van nyugalom, lassúság és az agyag földszaga, ami valahogy rögtön lecsendesíti az embert.
Mintha egy kicsit megállna az idő, és te csak a két kezeddel, a mozdulataiddal, meg az anyaggal maradnál kapcsolatban. Amikor belépsz egy budapesti kerámia stúdióba, azonnal megcsap az a jellegzetes illat, amit csak az agyag tud árasztani.
Az asztalok mellett sorakoznak a korongok, az állványokon félig kész tálak, bögrék, apró szobrok. A tér egyszerre egyszerű és varázslatos, mert minden tárgy egy történetet hordoz: valaki két keze nyomát, egy mozdulat emlékét.
Az első lépések az agyaggal
Az oktató, aki általában maga is keramikus művész, először megmutatja, hogyan kell bánni az agyaggal. Megtudod, hogy az anyag tulajdonképpen élőnek számít – reagál a mozdulataidra, a sebességedre, a türelmedre.
Ha sietsz, reped, ha lassan, nyugodtan haladsz, akkor engedelmeskedik. Az első pillanatok mindig játékosak: kicsit sáros lesz a kezed, az agyag csúszik, nevetgéltek, amikor valakinek szétesik az első próbálkozása.
A formálás varázsa
Aztán lassan belejössz. A korong pörög, te pedig finoman nyomod, formálod, simítod az anyagot, és látod, ahogy kezdi felvenni a formát: egy apró tál, egy bögre, egy váza születik a kezeid között.
Van benne valami ősi – mintha összekapcsolódnál azzal a tudással, amit emberek ezrei használtak már évezredekkel ezelőtt is. Ez több, mint kézművesség: meditáció.
A részletek személyessége
A workshop egyik legszebb része az, amikor kísérletezel a részletekkel. Belesimítasz egy kis mintát az oldalába, hagysz ujjlenyomatokat, vagy akár belenyomsz egy levelet, hogy nyoma ott maradjon az agyagban.
Ezek az apróságok teszik igazán személyessé. Közben csendben figyelsz, vagy éppen beszélgetsz a többiekkel, mindenki a saját kis világát építi – és mégis együtt vagytok.
Az idő és a türelem ajándéka
Amikor elkészül a darab, nem azonnal viheted haza. Az agyagnak idő kell, hogy megszáradjon, majd a kemence tüzében végleg megszilárduljon.
Van ebben is valami szimbolikus: amit alkotsz, ahhoz idő kell, türelem, és csak így válik igazán tartóssá.
Amikor pár hét múlva visszakapsz egy mázazott, kiégetett, gyönyörűen fénylő bögrét vagy tálat, az érzés leírhatatlan. Ez már nem csak egy tárgy – ez a te történeted része.
Belső utazás az agyaggal
A kerámiakészítő workshop tehát nemcsak arról szól, hogy készítesz valamit. Ez egy lassú, nyugtató, belső utazás.
Megérzed az anyag erejét, a saját kezed ügyességét, és megtapasztalod, milyen, amikor valami maradandót hozol létre a legegyszerűbb alapanyagból.
És minden alkalommal, amikor majd abból a bögréből kortyolod a reggeli kávédat, emlékezni fogsz arra a délutánra, amikor az agyag még puha volt, és a kezed formálta olyanná, amilyennek szeretted volna.
